rain books - a szöveggyűjtemény

Földvári István olvasmányajánlói és írásai / rainbooks@freemail.hu

Parti Nagy Lajos: A hullámzó Balaton

Megvolt nekik mára minden, úgyhogy még lenulláznak és egy-két szóból eldöglenek.
Csusszan a talpuk a betonon, összebújnak, együtt süllyed és emelkedik a mohos horpaszuk, dolgozik bennük a zsír, a hormon, a velő, a kicsike, buta akarat. Ránézésre egyformák, aztán az egyikből macskajancsi lesz, a másikból olimpikon. Hiszen ki tudja, hogy van ez a képességgel? Elnézdegélem őket, azután meg elgondolkodom a magamén, de csak nem tudom. Jön a mélyből. Talán úgy van, hogy a képesség az a mélyből jön, és sokáig jobban nől, mint a test, nagyobbra és nagyobbra, úgy mondják, „adomány”.
Nem azt mondom, nő a test is, hogy is ne? Gyarapszik a szövetállomány, folytonosantágul a bőr, nincs érkezése ráncosodni, legföljebb márványosodik. Meglátszik a szakadatlan munka, kamatozik magától. Mostanában sokat gondolok erre, a bőrre és mindenre, van időm, rá-rápihenek kedvem szerint, bámulok ki az ablakon, figyelem az enyéim mocorkodását. Már csak annyit teljesítek, amennyi jólesik, fölírom magamnak a füzetembe, meg se igen mutatom senkinek, igaz, nincs is nagyon, aki érdeklődne.

Elolvasom »

Tóth Árpád: Egy lány a villamosban

Fiatal lány volt, ám ölébe ejtett
Szemmel már úgy ült, mint dús terhü nő,
Ki révedezve sejti már a rejtett
Jövőt, mely szíve alján csendbe nő,
Maga körül minden zajt elfelejtett,
Lesiklott róla Gond, Tér és Idő
Körötte durva, lármás utasok
Tolongtak, s ő csak ült és olvasott.

Néztem hevült arcocskáját merengve:
Ki tudja, milyen sötét hivatal
Felé viszi szegény leányt a zengve
Robogó, zsúfolt, sárga ravatal?
De addig még övé a betűk lelke,
A kopott regény minden szava dal:
Grófnővé szépül, herceg lejt feléje,
S féltérden helyezi szívét eléje.

Elolvasom »

Murray Bail: Eukaliptusz (részlet)

Holland elhatározta, hogy Sydneybe viszi Ellent. A lány épp tizenkilenc éves volt. Az apa úgy képzelte, a nagyvárosban Ellen beleolvad majd a szüntelenül nyüzsgő, sűrű tömegbe.

Hanem Sydneyben még szembeszökőbb volt rajta minden: szépsége még nagyobb ellentétben állt a tucat-többség egészséges, szimpla közönségességével. Ezen kívül Holland hamarosan ráébredt, hogy többen vannak a férfiak is. Tapasztalt, sima modorú, veszedelmes férfiak. Állandóan azt vette észre, hogy egy, vagy egy csapatra való városi férfi legelteti szemét a lányán, aki mintha ügyet se vetne rá.

Elolvasom »

William Wharton: Srapnel (részlet)

Nagyjából egy héttel később beköszönt az igazi nyári idő. Emlékszem, azt gondoltam, hogy akkor kellett volna ilyen időjárásnak lennie, amikor elkezdtük a háborút a partraszállással. Hónapokig úgy aludtunk, hogy minden ruhánk rajtunk volt, a cipőnket is alig vettük le, és ha igen, akkor a hálózsákunkban tartottuk magunk mellett, hogy bármelyik pillanatban bele tudjunk bújni. Most alsónadrágban és trikóban alszom. Még zokni sincs rajtam. Tisztára mint egy civil.

Egy erdőben táborozunk le, több mint egy hete itt vagyunk, minden nyugodt és csendes körülöttünk. Jól érezzük magunkat, mintha nyaralnánk. A tábori konyha is utolért minket. Megtanultam azt kérdezni németül, hogy "Haben sie Eier?" A friss tojás igazi hiánycikknek számít. Nem tudom pontosan, hol vagyunk, valahol a későbbi NDK területén.

Elolvasom »

Albert-László: Villanások (részlet)

A valaha végzett talán legkiterjedtebb egészségügyi felmérés, a framinghami szívvizsgálat 1948-ban kezdődött. A Boston University kutatói kiterjedt fizikai vizsgálatok és életmódinterjúk sorozatát indították el a massachusettsi Framingham 5209 lakója körében. 1971-ben a résztvevők gyermekeit, 2002-ben pedig az unokákat is bevonták, és arra kérték őket, kétévente térjenek vissza orvosi felmérésre és néhány laboratóriumi vizsgálatra. Ennek a monumentális vizsgálatnak a jelentőségét aligha lehet túlbecsülni – a szívbetegségekkel kapcsolatos tudásunk a koleszterintől a magas vérnyomás szerepéig mind a framinghami felmérésre támaszkodik.

Nicholas és James nem kifejezetten a szívbetegség iránt érdeklődött. Tudták azonban, hogy rengeteg pénzt és energiát spórolhatnak meg, ha kísérleti alanyaikat Framinghamből választják, hiszen ott a város számtalan lakójának betegségtörténetét már korábban katalogizálták. Nicholas és James dolga mindössze annyi volt, hogy megkeressék alanyaik barátait, és az ő betegségtörténetüket is begyűjtsék.

Elolvasom »

Roald Dahl meghökkentő élete (részlet)

– Vacsora után meghallgathatnánk a Beethovent? – kérdeztem.

– Természetesen – mondta Robert Sanford. – Kiteszem ide a verandára a gramofont, hogy azok az eget verő akkordok keresztüldübörögjenek az éjszakai pusztán. Lenyűgöző. Az egyetlen gond, hogy minden oldalhoz kétszer is fel kell húzni azt a micsodát.

– Majd én felhúzom – mondtam.

Hirtelen egy szuahéliül ordibáló ember hangja robbant az este csendjébe. A fiúm, Mdisho volt az.

– Bwana! Bwana! Bwana! – valahonnan a ház mögül ordított. – Simba, bwana! Simba! Simba!

A simba oroszlánt jelent szuahéliül. Mindhárman talpra ugrottunk, a következő pillanatban a ház sarka mögül előrontott Mdisho, és szuahéliül ordított hozzánk.

– Jöjjön gyorsan, bwana! Jöjjön gyorsan! Jöjjön gyorsan! Egy hatalmas oroszlán a szakács feleségét eszi!

Elolvasom »

Aposztolosz Doxiadisz: Petrosz bácsi és a Goldbach-sejtés (részlet)

Nincs igazán új a nap alatt - az emberi szellem nagy drámái semmiképpen sem újak. Még amikor valamelyik eredetinek tűnik is, jobban megvizsgálva kiderül, hogy már korábban is színpadra állították, csak a szereplők voltak mások, és itt-ott bizonyára másként alakult a cselekményredundáns. De a fő mondandó, a vezérelv, csak a régi nótát ismétli.

A Petrosz Papakrisztosz végső napjaiban előadott dráma zárófejezete a matematikatörténet egyik trilógiájának, melyet egyetlen közös téma fog össze: Nagy matematikus Rejtélyes megoldása egy Híres problémára. A szakma véleménye szerint a három leghíresebb megoldatlan matematikai probléma: a, a nagy Fermat-sejtés, b, a Riemann-hipotézis, és c, a Goldbach-sejtés.

Elolvasom »

Kepes András: Tövispuszta (részlet)

A főhadnagy büszke volt új ismerősére, a művelt, földbirtokos arisztokratára, akiről azt is tudta, apja nyugalmazott ezredes, és elhívta több összejövetelre, ahol tiszttársai kötetlenül beszélgettek a politikai és a katonai helyzetről. A Tiszti Kaszinóban pontosan föl lehetett mérni a hadseregen belüli törésvonalakat: az aranyozott gipszstukkós mennyezetű, tükrös falú bálteremben külön asztaloknál ültek a németbarát és a németellenes tisztek. Ahogy Sárádyval átvonult a termen a kristálycsillárok alatt, Pál érezte, hogy a többi asztaltól és föntről, a keskeny karzatról vizsgálódó tekintetek kutatják, ki lehet a magas fiatalember, akit a köztudomásúan Hitlerpárti főhadnagy az asztalukhoz kísér. A bemutatkozás után Pál udvariasan elnézést kért, hogy láthatólag megszakítottak egy érdekes beszélgetést. Kíváncsi volt, miről társaloghattak olyan vehemensen Csaba barátai, mielőtt ők megérkeztek volna.

Elolvasom »

Akutagava Rjúnoszuke: A dohány meg az ördög (részlet)

Arra a kérdésre, hogy kik honosították meg a dohányt, minden történész azt felelné, a spanyolok vagy a portugálok. De ez nem okvetlenül az egyetlen lehetséges válasz. Egy másik választ is őriz a hagyomány. Eszerint a dohányt az ördög hozta ide valahonnét. Az ördögöt viszont végestelen-végig, egészen Japánig hurcolta magával egy páter, valószínűleg éppen Xavéri Szent Ferenc.

Ha ezt így kimondom, a katolikus hívők talán neheztelnek rám, hogy rágalmazom a papjaikat. A magam részéről azonban hitelt kell adnom a hagyománynak. Mert nagyon is természetes, hogy amikor a "déli barbárok" istene idejött hozzánk a tengerentúlról, az ördögnek is vele kellett jönnie – vagyis, mikor Nyugatról befogadtuk a jót, a rosszat is be kellett fogadnunk.

Elolvasom »

Azt még az MTK-drukkerek is elismerik, kedves uraim, hogy Ányos Fakírnál nagyobb kapus soha nem állt be a három léc közé. Ma már az örök futballm e z ő kön véd, de ott fönn a Mennyország F. C.-ben is ő kapta az egyes számú kapusglóriát, kapuja mögött ott állnak és tanulnak mint tartalékok: Zsák, Zamora, Hiden.
Igaz, amíg élt, voltak ellenségei, mert Fakír túlságos nyugalmával felingerelte még saját híveit is, a higgadtságáról és mértéktartásáról közismert Ferencváros közönségét.
Már az rossz vért szült, hogy mikor kifutott a pályára, magával hozta a bélyeggyűjteményét, és két védés közben elmerülten rendezgette a különböző sorozatokat. Nem volt meccs, mely izgalomba hozta volna, bármilyen tét is forgott kockán.

Elolvasom »

Először mintha a padló nyögött volna fel a túlságosan súlyos szekrény alatt, aztán mintha valaki a tölgyfaasztalt tologatta volna a hepehupás padlón, a szomszéd helyiségben, majd akkorát robajlott, mintha tehervonat robogna a ház előtt, és még mielőtt kitalálta volna a robaj okát, már rengett, forgott, csattogott, csörömpölt minden, szakadt a mennyezetről és lövellt a falból, zörgött a szekrényekben, potyogott az asztalokból és a komódokból, mozgott és hánykolódott minden, mint egy hajón, a tükörképe feléje száguldott, és ő alig tudta kinyújtott karral ellökni magától, az csörömpölve a falnak csapódott, miközben ő az ágyra zuhant, majd felugrott, és a beálló váratlan csendben egy pillanatra megdermedt, mint a rémálmokban, aztán megragadta a szék mellett heverő kabátot, és rohant a folyosón a lépcsőház felé, földrengés, földrengés, kiabálta, és inkább érezte, mint látta, hogyan fut előtte a szobalány meg a szakácsné, és a házmester hogyan nyitja ki a kaput. De alighogy kiléptek az utcára, ahová kitódultak a szomszéd házakból is, újra megrendült a föld, a tetőről cserép zuhant le, valaki felordított, be a boltívek alá, míg a többiek pánikkal telve a Szent Jakab térre rohantak.

Elolvasom »

Érzékelésünk, tetteink és szándékaink veszélyes mértékben képlékenyek. Olyanok vagyunk, mint a játékteremben az autóverseny előtt üldögélő kisgyerekek; hiába, hogy nincs pénzünk bedobálni a gépbe, hiába, hogy csak a demóváltozat fut a képernyőn, mi mégis megragadjuk a kormánykereket, előre-hátra rángatjuk, és azt hisszük, hogy mi vezetünk.

Wegner és Wheatley úgy véli, ugyanez a jelenség rejlik az illuzionisták, bűvészek sikere mögött is. „Ha azt hisszük, hogy tudatos gondolataink idézik elő a tetteinket, az olyasfajta hibás elképzelés, ami az akarat illuzórikus tapasztalásán alapszik – és ez sokban hasonlít ahhoz, mint ha elhisszük, hogy a nyúl valóban a cilinderből ugrott elő” - írják az American Psychologist 1999. júliusi számában.

Elolvasom »

Egy este – 1888. március havának huszadik napján – éppen egyik betegemtől tértem haza, mivel újból elkezdtem a magánorvosi gyakorlatot, s utam a Baker Streeten vezetett keresztül. Ahogy elhaladtam a jól ismert kapu előtt, amelyről a Négyek jelé-nek esete óta mindig az udvarlásom története jut eszembe, erős kísértést éreztem , hogy fölkeressem Holmest, és megtudjam, vajon most miféle ügynek szenteli egyedülálló képességeit. A szobái fényárban úsztak, így még az utcáról is jól láthattam magas, szikár alakját, ahogy többször is elhalad az ablak előtt. Gyors léptekkel járt fel s alá a szobában, lehorgasztott fejjel, hátrakulcsolt kézzel.

Jól ismertem minden rezdülését, hangulatait, szokásait, így a viselkedése most is mindent elárult nekem. Holmes dolgozik. Búcsút mondott egy időre kokainmámoros álmainak, mert éppen szimatot kapott egy új ügyben. Meghúztam a csengőt, és hamarosan bevezettek abba a szobába, amelyet azelőtt én osztottam meg vele.

Elolvasom »

Másnap egy kissé furcsa esetem volt. Reggel jókor keltem, s mint rendesen, elindultam a munkába. Meleg nap ígérkezett, s az autóbusz ma is tömve volt utasokkal. Már elhagytuk a külváros házait, s a rövid, dísztelen hídon is áthajtottunk, ami Csepel szigetére vezet: innen aztán egy darabon nyílt tájékon visz tovább az út, mezőségek, bal felől valami lapos, hangárforma építmény, jobbról meg kertészetek elszórt üvegházai közt, s itt történt, hogy az autóbusz nagy hirtelen lefékezett, majd utána odakintről egy intézkedő hang foszlányait hallottam, amit azután a kalauz meg több utas továbbított énfelém, hogy amennyiben tartózkodik a kocsin zsidó utas, szálljon le. No, gondoltam, biztos az átlépések ügyét kívánhatják ellenőrizni, az iratok alapján.

Elolvasom »

James Grady: A keselyű hat napja

Az Amerikai Irodalomtörténeti Társaság, melynek központja Washingtonban van, de egy kis fiókirodával is rendelkezik Seattle-ben, voltaképpen nem más, mint a CIA egy kisebb osztályának szekciócsoportja. Mivel az osztály elvont elméleti tevékenységet folytat, elég laza kapcsolatban áll a HR-rel, és tulajdonképpen az egész CIA-val is. Három nagyobb terület van, amelyről rendszeres kutatási beszámoló készül. Az osztály (hivatalos nevén CIAID 17-es osztálya) jelentései nem feltétlenül kerülnek bele ezekbe. Dr. Lappe, a Társaság (hivatalosan CIAID, 17. osztály, 9. szekció) nagyon komoly és olykor nagyon ideges vezetője heti, havi és éves beszámolókon gürcöl, ám ezeket nemegyszer kihagyják a 17-es anyaosztály megfelelő jelentéseiből. A 17. osztály jelentései viszont gyakran kiesnek a fő csoportkoordinátorok érdeklődéséből, úgyhogy ilyenkor egyik HR-jelentésbe sem kerülnek bele. C'est la vie.

Elolvasom »

Megyek az utcán. Egy öreg cipész
épp műhelyének ajtajában áll,
s egész lényemből, mint egy műítész
csak a cipőmet nézi: mosolyog.
A két orcámon enyhe pír remeg:
igaz, cipőm nem éppen műremek.

Tovább megyek. A ruhák mestere
azt vallja, hogy az embert a ruha
teszi s vizsgálgat válltól lefele,
civilruhámat nézi: mosolyog.
A két orcámon enyhe pír remeg:
igaz, ruhám nem éppen műremek.

Elolvasom »

Gorcsev Iván, a Rangoon teherhajó matróza még huszonegy éves sem volt, midőn elnyerte a fizikai Nobel-díjat. Ilyen nagy jelentőségű tudományos jutalmat e poétikusan ifjú korban meg­szerezni példátlan nagyszerű teljesítmény, még akkor is, ha egyesek előtt talán szépséghibának tűnik majd, hogy Gorcsev Iván a fizikai Nobel-díjat a makao nevű kártyajátékon nyerte el, Noah Bertinus professzortól, akinek ezt a kitüntetést Stockholmban, néhány nappal előbb, a svéd király nyújtotta át, de végre is a kákán csomót keresők nem számítanak; a lényeg a fő: hogy Gorcsev Iván igenis huszonegy éves korában elnyerte a Nobel-díjat.

A Nobel-díjjal kitüntetett Bertinus tanár Göteborgban szállt hajóra, táskájában a Nobel-díjjal, és mielőtt a gõzös elindult, megjelent a fedélzeten a Svéd Franklin Egyesület, hogy átnyújtsa neki az atomrombolás sikeres kutatóinak kijáró nagy aranyérmet. Ezután a hajó elindult, és a nagytekintélyű professzor alig várta már, hogy Bordeaux-ba érjen, ahol néhány hold szőlője volt, mint általában az idősebb francia államhivatalnokoknak, az ítéletvégrehajtó segédjétől kezdve a múzeum igazgatójáig.

Elolvasom »

KÉRDÉS: Tudatában van ön annak, dr. Seldon, hogy arról a Birodalomról beszél, amely tizenkétezer éve fönnáll,  sok-sok emberöltő minden megpróbáltatását túlélte, és amely egy kvadrilliónyi emberi lény jóakaratát és szeretetét élvezi?

VÁLASZ: Én nagyon jól ismerem a Birodalom mostani és múltbeli helyzetét. Nem akarok tiszteletlen lenni, de jobban ismerem, mint bárki ebben a teremben.

KÉRDÉS: És mégis a pusztulását jósolja?

VÁLASZ: Ez a jóslat matematikára épül. Távol áll tőlem mindenféle morális ítélet. Ami engem illet, én is sajnálom, aminek be kell következnie. Még ha el is ismernénk, hogy a Birodalom rossz dolog (ami távol áll tőlem), az összeomlását követő anarchia sokkal rosszabb lesz. Az én tervem éppen ezt az anarchiát van hivatva megakadályozni. Ezzel szemben a Birodalom bukása, uraim, gigantikus esemény, amelyet nem könnyű megakadályozni. A bukást olyan erők készítik elő, mint az erős ödő bürokrácia, a kezdeményező szellem hanyatlása, a kasztok megmerevedése, a kíváncsiság megrekedése - száz meg száz egyéb tényező. És ez a folyamat, mint mondtam, évszázadok óta tart, és túlságosan széles és erőteljes a sodrása ahhoz, hogy egykönnyen gátat lehetne emelni az útjába.

Elolvasom »

Bulcsássa meg Isten

jonhom minden vétkét.

Fene bánat mardos:

szörnyen szaggat, széttép.

Elolvasom »

Két tapasztalat árnyékolja be életemet: az egyik az, hogy a világ érthetetlenül titokzatos és gyötrelmes; a másik pedig, hogy az emberiség szellemi hanyatlásának korszakában születtem.

Akkor találtam meg létem célját és értelmét, amikor felismertem az élet tiszteletének elvét, amely magában foglalja az  erkölcsi világigenlést.

Ez az én álláspontom, s ezért – az embereket rávezetvén arra, hogy önmagukról elgondolkodjanak, elmélyültebbé és jobbá tételükön szeretnék munkálkodni. Szemben állok a korszellemmel, mert az mélységesen megveti a gondolkodást.

Kétséges, hogy a gondolkodás képes lesz-e valaha is olyan választ adni a világmindenséggel és a hozzá fűződő viszonyunkkal kapcsolatos kérdésekre, amelynek alapján értelemmel és tartalommal tölthetjük meg létünket.

Jelenleg a gondolkodás megvetésével bizalmatlanság is párosul. Napjainkban szervezett politikai, társadalmi és vallási közösségek igyekszenek az egyént rávenni arra, hogy ne önmaga kovácsolja ki meggyőződését, hanem egyszerűen tegye magáévá a tőlük készen kapott gondolatokat és elveket.

Elolvasom »